A több évszázados múltra visszatekintő mézeskalácsos mesterség és a hozzá szorosan kapcsolódó faragóművészet legszebb tárgyi emlékei közé tartoznak a tányér formájú mézeskalács ütőfák. A kereszténység is átvette a mézeskalács készítést, leggyakrabban a karácsonyi ünnepkörhöz, illetve a passiótörténethez kapcsolódó jeleneteket ábrázolták. A Királyok imádása témakört bemutató darabok kiemelkedően szép példánya a Kecskeméti Katona József Múzeumban őrzött, Európában általánosan ismert, főként német területekről elterjedt lapos, tányérforma mézeskalács készítésére szolgáló, korai, különlegesen faragott ütőfa. Az 1697-ből származó, négyzet alaprajzú, benne kör alakban kimélyített formát dr. Szabó Kálmán gyűjtötte Kecskeméten, 1912-ben, ismeretlen mézesbábostól. Székely Gábor meghatározása szerint, a mézesbábforma készítője a magas színvonalú, dekoratív faragás, a stílusjegyek és a lehetséges ikonográfiai előképek alapján feltehetően egy nürnbergi mester, esetleg egy német területeken tanult felső-magyarországi, vagy nyugat-dunántúli faragó lehetett. Mivel a céhlegények a vándorlásaik során faragóformákhoz is hozzájutottak, amit később hazahoztak, elképzelhető, hogy ez a nyomófa is így jutott Kecskemétre.

„A mézeskalácsformát széles, díszes keret övezi, melyen angyalfejek és stilizált virágmotívumok váltják egymást szimmetrikus elrendezésben, belül pedig egy angyalfejekkel díszített babérkoszorú fut körbe. A koszorún belül a királyok és a szent család csoportja látható. A jászol két oldalán rejtette el a mester a monogramját (G GS) és az évszámot. A kecskeméti forma előképeként valószínűleg Albrecht Dürer fametszete, valamint táblaképe szolgált, illetve festményeihez is kapcsolódik. Mindezekből látható, hogy a mézeskalácsforma készítője különböző előképeket, elsősorban metszeteket használt fel a műve kialakításához. Bizonyíték ez a mézesbábkészítés mesterségének hagyománytiszteletére. A mézesbábos műhelyek nemzedékről, nemzedékre adták át tudásukat, eszközeiket, mintarajzaikat. A faragó a kör formáihoz igazította a kompozíciót és ennek megfelelően rendezte el a szereplőket.”