Hej Savanyó Jóska, Savanyó Jóska! Káposzták betyár kaszabolója! Vedd pörge kalapod, törékeny alakod, pandúr üti nyomod.

-Mit tettél, mit tettél Savanyó Jóska, fejeket vittél a savanyítóba. Nem egyet, nem kettőt, köztük volt szeretőd. Vakon őt elfogád, Zsuzsit a Káposztást. Sós könnyet veszejtett, káposztát erjesztett.

Jóska a hírt hallván arca már oly halvány.

-Mert nála nélkül az ílet már énnekem csak ítílet.

Pandúrnak ajánlja, önmagát halálra. Csendőr már nyársalja, rablóhúst tálalja. Fazékból káposztát szuronnyal, úgy oszt át. Tányéron már Jóska, mátkája, meg szomszédja. Így a két élet, gyomorban eggyé lett.

Imígy az tanulság:
"A szerelem vakká tesz
es Savanyó orcád lesz

De mindég van remény
Bélpokol fenekén"

A paraszti táplálkozásban a középkor óta fontos szerepe volt a káposztának, mivel a savanyítás révén télen is olcsón elérhető táplálékká vált.
A savanyítás (más szóval erjesztés/fermentáció) egy olyan tartósítási eljárás, kémiai folyamat, melynek során mikroorganizmusok lebontják a növényekben szénhidrátok formájában raktározott energiát.
A népi táplálkozáskultúrában a főzeléknövények savanyítása a legutóbbi időkig fennmaradó házi eljárás. A 20. században az ország egyes területein egész települések specializálódtak erre, sőt, házhoz menő káposztagyaluló férfiak vagy káposztacsináló asszonyok tevékenysége is ismert.
A gyilkosságairól és rablásairól hírhedtté vált Savanyú Jóska betyár italába a halápi csárdában altatót kevert bosszúból egy bojtárja és a csendőrök így kapták el. Húsz év börtön után szabadult, érdekességként mutogatták Pesten egy kávéházban, majd szabóműhelyt nyitott és egy éven belül meghalt.