1830-tól Budapesten élt és 1830. nyarán Széchenyi útitársaként a „Desdemona” nevű négyevezős bárkán végighajózott a Dunán Galacig, onnan pedig kereskedelmi hajóval Konstantinápolyig a Vaskapu hajózási akadályainak megszüntetése ügyében. 1833-1842 között Arad vármegyében a fehér-körösi 92 km hosszú Nádor-malomcsatorna – mint az első ipari csatorna – megépítésében vett részt. Elsőként vetette fel az Al-Duna-szabályozás gondolatát, és a kerecsen-komorói tiszai átvágás tervével a folyó szabályozásának elindítója lett. 1848-1849-ben a pest-szolnoki Magyar Központi Vasút igazgató-mérnöke lett, ekkor szervezte meg a vasút járműjavító műhelyét, a későbbi MÁVAG elődjét. A vízerő-hasznosítás és a magyar mezőgazdasági vízépítés (öntözés, lecsapolás), valamint a komplex vízgazdálkodás nemzetközi viszonylatban is korai úttörője, a magyar nyelvű műszaki irodalom egyik megteremtője volt. Több értékes térképe maradt fenn, és a műszaki szaknyelv is gazdagodott munkássága által. Kiterjedt szakirodalmi tevékenységét számtalan cikk, értekezés, könyv jelzi. Munkásságáért a Magyar Tudományos Akadémia 1831-ben – elsőként a magyar mérnökök közül– levelező tagjává választotta.