A műszereknek lehetőleg a legnagyobb mérési pontosságot kellett nyújtani, ugyanakkor már a könnyű szállításukra is gondolni kellett. A földmérők és mérnökök munkájuk során folyamatosan kivoltak szolgáltatva az időjárásnak. Vásárhelyi Pál egyenesen azt javasolta (ismervén az akkori viszonyokat) hogy, az ilyen munkát csak fiatal, de ambiciózus mérnökök vállalják, hiszen a szabad ég alatt végzett vízrajzi felmérések nem sokban különböztek az ismeretlen tájakat bejáró felfedezők kalandos útjaitól. Egy másik mérnöki visszaemlékezés szerint november hónapban a kurta napokba alig jutott 4-5 óra magára a munkára (…) megtörtént, hogy a napszámosokkal teli kocsi mély árkon keresztül kocsizott, felfordult; a műszer is megázott és ruháikkal együtt szárítaniuk kellett.  Amikor a körülmények lehetővé tették, naponta reggeltől sötétedésig dolgoztak. A munkákról mindig pontos jegyzőkönyvet vezettek, vízsebesség-méréseket is végeztek. A felmérések során begyűjtött adatokat, amely jellemzően tavaszi nyári őszi időszakban történt, a téli hónapokban különböző speciális műszer és rajzeszköz segítségével vízrajzi térképeken rögzítették.