Vásárhelyi Pál a 19. századi vízgazdálkodás egyik legjelentősebb alakja volt, hiszen részt vett a két nagy folyónk szabályozásában, de az Ő nevéhez fűződik a Duna és mellékfolyóinak az Adria szintjéhez vonatkoztatott magasságmeghatározása is, ő vizsgálta felül a Fertő tó lecsapolásának terveit, az 1838-as pesti árvíznél értékes műszaki tanácsaival segített, és részt vett a Lánchíd előkészítő munkálataiban is.
1795-ben Szepesolasziban született, kortársaihoz hasonlóan diplomáját az Institutum Geometricumban szerezte 1816-ban. Huszár Mátyás tanítványa és munkatársaként részt vett a Berettyó, a Körösök, a Tisza és a Duna felmérési munkálataiban. 1819 és 1829 között - míg Huszár keze alatt dolgozott - nagyfokú jártasságra tett szert a szintező műszerek használatában, a folyópartok szintezésében, a sodorvonal, a mederfenék esésviszonyainak megállapításában és a mocsarak felmérésében is. 1827-ben latin nyelven kiadta a Bevezetés a háromszögelés gyakorlatába című könyvét, mellyel a folyóvölgyeket feltérképező mérnökök munkáját kívánta segíteni. 1829-ban a helytartótanács a Duna felmérésének igazgató mérnökévé, és az al-dunai szakasz királyi ideiglenes hajózási igazgatójává nevezte ki. 1833-37 között 2 km hosszú, 3 méter mély hajóút épült meg a Kazán-szorosban, valamint elkészült az Orsova-Báziás közti 122 km-es Széchenyiről elnevezett út. Ennek köszönhetően a hajózás a szorosban az évi három hónap helyett, már öt hónapon át biztonságos volt.