A geodézia első eszközei a 16-17. század során már kialakultak. A csillagászati úton végzett földrajzi helymeghatározások az irányméréseken, szögméréseken alapultak. Később a nagy tengeri utazások igénye miatt, elsősorban Angliában, kialakultak a speciálisan mérnöki, csillagászati műszerek gyártása. Idővel a mérnökök igényei szerint igyekeztek elkészíteni a különböző eszköz típusokat, amelyek aztán sokáig a geodéziai és térképészeti munkálatok általános műszereivé váltak. Mikoviny Sámuel a tudományos térképészet és a mérnöki tudományok hazai úttörője volt. Munkája során a magyar térképészet egyre magasabb színvonalra emelkedett, amely alkalmassá vált a vízimunkálatok tervezéséhez és végrehajtásához szükséges mappációk készítésére. Ahogy a korban jellemző volt, ekkor a mérnökök még maguk készítették el eszközeiket. Ezek olyan méreteket öltöttek, hogy Mikoviny saját tervezésű kvadránsa (magassági szögek mérésére szolgált) a valóságban kb. 1,5 ember magasságú (kb. 2,5 m) magas volt.