A két világháború közti időben több szegedi molnár família is felismerte a bátyai malmokban rejlő üzleti potenciált és számos család költözött a faluba. Általában egy kőpárra egy molnárt alkalmaztak, így a malmok összesen mintegy 40 molnárnak adhattak munkát, nem is beszélve a gépész, zsákoló és egyéb kisegítő alkalmazottakról. Az 1930-as években 13 dunai hajómalomban és 3 dízelmotoros paprikamalomban őröltek Bátyán. A paprikamalmok molnárai egyszerre voltak parasztok és ipari munkások. Biztos jövedelmi forrásukat a malomban kapott munkabérük képezte. Előfordulhatott, hogy idényjelleggel szeptembertől májusig molnárként dolgoztak, tavasztól őszig családjuknak segítettek saját földjükön gazdálkodni, vagy napszámos munkát végeztek a falubeli gazdáknál, esetleg cséplőbandában keresték meg egész évi kenyerüket. A molnároknak vizsgát kellett tenniük munkájuk végzéséhez, nem úgy, mint munkatársaiknak, a malmi zsákolóknak, segédmunkásoknak.