A hazai üvegtervezés stációi

Az Iparművészeti Múzeum 1977-es → Design. Ipari formák a lakásban című tárlata is a formatervezés szerepének megnövekedését hangsúlyozta. A tervezők asztalán született tárgyakat új szakkifejezéssel: designtermékekként tárták a látogatók elé – a kiállítás kiadványával a szerzők célja, a tárgyak bemutatásán túl, a design fogalmának tisztázása, és a téma iránti tájékozódás segítése is volt.

A kiállított designtárgyak között szerepelt Suháné Somkúti Katalin ikonikusnak mondható  →Termover hőálló üvegedény-családja és Kovács Júlia több évtizeden át – máig – gyártott →almareszelő és citromfacsarója, valamint Rénes György fedeles hűtőtároló dobozai is.

A társadalmi célú – szociális – tárgytervezés ügyét a pártvezetés figyelemmel kísérte, olyannyira, hogy még a hetvenes évek végén is az ideológia eszközeként használták. Erre példa az 1978-as XI. Világifjúsági Diáktalálkozó alkalmával a Magyar Nemzeti Galériában rendezett →Művészeti pályázatok című tárlat, mellyel a rendezők a magyar fiatalok felkészültségét, többek között a korszerű tárgykultúra formálásában betöltött szerepét igyekezték hangsúlyozni. A Lakáskultúra és Ajándéktárgyak műfaji csoportjába sorolt iparművészeti tárgyak között Dombi Lívia asztalneműi, lámpái, Erdei Sándor vázái, Sigmond Géza függőlámpái is a „szocialista valóságot” reprezentálták.

 ⇐ A Design. Ipari formák a lakásban című tárlat kiadványának 27. oldala. Fent: Kovács Júlia citromfacsarója, balra lent: S. Somkuti Katalin Termover üvegedénye