Üvegszobrászat és stúdióüveg

A korszak csoportos iparművészeti kiállításainak kiadványai a szakágak autonóm művészeti tendenciáiról is tájékoztatnak. Az államilag kanonizált művészetfelfogással szemben az iparművészet területei lehetőséget adtak a szabad gondolkodásra.

Ennek köszönhetően a hatvanas évek végén kialakuló szimpóziummozgalom és a biennálék sora forradalmi változásokat hozott a kerámiaművészetben, textilművészetben. Az üvegművészet – a megmunkálás jellegéből fakadóan – támogató háttérbázis hiányában nem tudott szervezetten csatlakozni a reformtörekvésekhez, de az egyéni útkeresések – a katalógusok tanúsága szerint – már e művészeti területen is jelen voltak.

A hatvanas-hetvenes évektől a csoportos kiállítások mellett szaporodtak az egyéni, egy-egy üvegművész alkotásait, életművét bemutató tárlatok is. Ezek közül – a teljesség igénye nélkül – érdemes pélául felidézni az oktatásban résztvevő művészek tárlatai közül néhányat.

Újat hozott → Z. Gács György (1914-1978) 1968-as, architekturális munkákat (ólomüveg, üvegmozaik) és plasztikákat, üvegprizmákat felsorakoztató kiállítása (Kulturális Kapcsolatok Intézetének Kiállítóterme, Budapest). Az eredendően képzőművész Z. Gács az 1960-as évektől a kinetikus művészet lehetőségeit és a transzparencia, a tükröződés törvényszerűségeit kutatásába fogott. 

Z. Gács pedagógiai tevékenysége meghatározta az üvegművész-képzés irányait. 1945-53-ig a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanított, l953-tól l966-ig az Iparművészeti Főiskola Díszítőfestő szakának vezetője volt. Megszervezte az üvegtervezők főiskolai képzését, 1966-tól a Szilikátipari Tervező Tanszék vezető tanára.

Művésztanárként lendületet adott az üveg plasztikai önállósulásához, építészeti felhasználásának elterjesztéséhez. Tanítványainak közül voltak, akik a gyári üvegtervezés, a formatervezés terén nyújtottak kiemelkedő teljesítményt, legtöbben üvegszobrászként – mint → Bohus Zoltán –, illetve az autonóm művészet terén alkottak maradandót.

Z. Gács 1968-as tárlatán festményeket nem állított ki, ekkor már az üvegtervezők tanára volt, és művészete az üveg-fény-tér vizsgálatán alapult. Transzparencia-kutatásait, tükröződés-tanulmányait mutatta be például az esztergomi Vármúzeumban is 1976-ban, ahol üveg-fém, üveg-plexi, üveg-beton anyagtársításait, Fény-falait, Niké üveg-fém plasztikáját (MNG tulajdona) állította ki.

1978-ban, a halálát követően → emlékkiállítást rendeztek a Bartók Béla út 32 Galériában, melyen a művész-tanár sokirányú alkotói tevékenységét – festményeket, üvegkompozíciókat, térstruktúrákat, a Tükrözdőésektől a Galaktikákig – mutatták be.