A hazai üvegtervezés stációi

A korabeli sajtó szerint 1968-ban tizenkét üvegtervezőnk volt, közülük hárman végeztek főiskolát, a többiek a Kisképzőben tanulták meg a mesterséget. Valamennyien az Üvegipari Művek ösztöndíjasai voltak. (Ekkor volt állami ösztöndíjjal Prágában Vida Zsuzsa.) A tervezői képességekben nem volt hiány, a lehetőségek viszont kötöttek voltak. Nem volt tisztázva, hogy a tervezőknek mi a szerepe az üvegipar gépezetében. A hatvanas évek második felétől a gyarapodó iparművészeti kiállítások ellenére kevés számú üvegalkotást ismerhetett meg a közönség. Tárlatot csak alkalomszerűen rendeztek belőlük, az Üvegipari Bemutatótermet pedig kevesen látogatták, ez a kiállítóhely nem volt közismert. (1970-ben például Vida Zsuzsa számára rendeztek itt önálló kiállítást.)

1970-ben Miskolc adott otthont az üvegművészeti bemutatók sorában rangosnak tekinthető → Mai magyar üvegművészet kiállításnak, mely azzal a céllal jött létre, hogy felvonultassa azokat az eredményeket, amelyeket az évtized elejéig az üvegtervező művészek a technikai szakemberekkel (mérnökök, üvegipari szakmunkások) karöltve elértek. Az Észak-Magyarországi városban bemutatott tárlaton is kiemelt szerepet kapott az üvegtervezők sorát elindító Báthory Júlia; rajta kívül összesen huszonöt tervező, valamint a Képző- és Iparművészeti Gimnázium Üvegszakosztálya – tehát a legfiatalabb generáció – vonultatta fel munkáit. A tervezőművészek által bemutatott termékek kivitelező üzemei, vállalatai az AMFORA üvegcsiszoldája, az Üvegipari Művek ajkai, karcagi, miskolci, parádi, salgótarjáni, tokodi üveggyárai és az Üvegesek Kisipari Szövetkezete voltak. A bemutató az akkori üvegműves/üvegtervező-képzés irányait is demonstrálta.

A hetvenes évek elején bemutatott csoportos iparművészeti tárlatok közül több a szilikátipar termékeivel foglalkozott: az Iparművészeti Múzeumban az Iparművészeti Tanács mutatta be az azévben az AMFORA STúdió és a Finomkerámiaipari Művek által  kiírt szilikátipari pályázatok produktumait; a győri Divatcsarnokban a → Teríték ’72 című kiállítást tárták a látogatók elé az Iparművészeti Tanács és az AMFORA-ÜVÉRT rendezésében; a Műcsarnokban pedig → Edénykultúra kiállítást rendeztek, mely az ún. Házgyári Konyhaprogramhoz is kapcsolódóan a tárolás és az étkezés tárgykultúrájával foglalkozott. Olyan, a használati edények tervezésére irányuló seregszemle volt, amely egyfajta fogyasztói – szociális – igényfelmérés szándékával jött létre. Elsősorban keramikusok mutatták be munkáikat, de a kiállítók között szerepeltek üvegtervező művészek is: Dárday Nikolett, Kanyák Zsófia, Lecjks Mária, Rénes György, L. Szabó Erzsébet, Urbán Ferenc és Vida Zsuzsa.

Ugyanebben az évben, 1972-ben az Iparművészeti Múzeum állandó kiállítóhelyiséget rendezett be az akkori magyar iparművészet produktumainak, kiemelten a használati tárgyak bemutatására. A →Mai magyar iparművészet című kiállítás első alkalommal „dekoratív jellegű egyedi alkotásokat” vonultatott fel, az 1974-ben megrendezett második alkalommal a „kézműves módon előállított, de funkcióval rendelkező műveket” – akkori fogalmi megkülönböztetéssel: dekoratív vagy szériában gyártható alkotásokat – állítottak ki. A hetvenes évek iparművészetének rangos alkotói névsorában az üveg szakágat Báthory Júlia (formába fúvott tárgyak) mellett Bohus Zoltán (rogyasztott üveg tálak), Z. Gács György (kinetikus kompozíció és rogyasztott üveg tál), Horányi Ágnes (formába fúvott, anyagában színezett üveg tárgyak), Horváth Márton (üvegékszerek), Kanyák Zsófia (Rosenthal által kivitelezett formába fúvott, opálréteggel egyedivé tett dobozok tálak– ezek még ezévben a múzeum gyűjteményébe kerültek – és lámpa), (L.) Szabó Erzsébet (hutakész opálüveg vázák, tálak), Urbán Ferenc (formába fúvott, anyagában színezett vázák, tálak), Vida Zsuzsa (formába fúvott, anyagában színezett üveg vázák) képviselték. (Lugossy Mária ekkor – s az elkövetkezendő évekbeli csoportos iparművészeti tárlatokon is – még ötvösként állított ki.

Egy évvel később, 1975-ben nagyszabású → Jubileumi iparművészeti kiállítást szerveztek a Műcsarnokban. A hazai iparművészet 1945 utáni alakulását, értékeit, a háború befejezését követő harminc évben végbemenő „ugrászerű fejlődést” és szemléletváltozást – az ipari formatervezést, mint új szakágat – kívánták a rendezők bemutatni.  A koncepciót a társadalmi igények mentén alakították ki, a tárgyak funkcióját hangsúlyozva. A tárlat katalógusában Háztartás szekció edénytervezői között Rénes György nevét, a Lakás szekció berendezési tárgyait tervező alkotói névsorban Bohus Zoltán, Kanyák Zsófia, Szabó Erzsébet és Vida Zsuzsa nevét fedezhetjük fel.