A vágás előtt néhány nappal már hozzákezdtek az előkészítéshez. Ha szüksége volt a családnak segéderőre, akkor meghívták a rokonokat, az ismerősöket, szóltak a böllérnek. Elővették az addig valahol „szunnyadó" rénfát, és daraboló asztalt, láncokat és kaparóvasakat, kimosták a nagy forrázó teknőt, elmosogatták a többi, csak ritkán használt edényt és eszközt: vájdlingokat, nagy paraszttálakat, vödröket, hurkatöltőt, húsdarálót, zsírosbödönt, töpörtyűnyomót. Előkészítették az üstházat és két nagy üstöt: egyet a forró víznek, egyet a zsírszalonna kisütéséhez, valamint a tüzeléshez szükséges fát. Megélesítették a nagykéseket, bárdokat. Régebben ez egy speciális eszközön, egy forgatható fenőkövön történt.
Beszerezték a szalámihoz szükséges szárított marhabelet és a kolbászhoz szükséges sózott juhbelet, a hurka és a szalámi lekötéséhez szükséges madzagot méretre vagdosták. A vágás előtti napon kimérték a szükséges fűszereket: sót, fűszerpaprikát, borsot, majoránnát, babérlevelet. Vöröshagymát és fokhagymát pucoltak, zsemlét kockáztak, árpagyöngyöt főztek – tájanként és népcsoportonként eltérően, mindenki a maga ízlése szerint – ahogy az az adott a vidéken szokás volt. … és ezen a napon a disznó nem kapott már enni, csak vizet ihatott…

◊

Illusztráció:

Rippl-Rónai Múzeum. "Mangalica Schwein" zuletzt bearbeitet 2020-06-09.