A szorgos segítőket délben abalé levessel és savanyított pörkölttel vendégelték meg. A leveshez az abaléből, amelyben a délelőtt folyamán lassú tűzön főzték a disznó belsőségeit és egyéb, a hurkába kerülő részeit, kivettek egy fazékkal, zöldségekkel tovább főzték, és tésztával vagy májgombóccal tálalták. A pörkölthöz különböző húsokból – nyelv, szív, máj, vese, csülök, tüdő – válogattak, sok babérlevéllel fűszerezték, kevés ecettel savanyították és liszttel megszórták, sűrítették. Friss fehér kenyérrel, savanyúsággal kínálták. Kalácsok, sütemények is kerültek az asztalra. És persze egész nap borral oltották a szomjukat, a gyerekek pedig szódavízzel. A nap csúcspontja az esti vacsora volt, amikorra minden munkával elkészültek, elmosogattak, rendet raktak. Mit is ettek ekkor? Az asszonyok a kolbásztöltelékből gombócokat formáltak és ebből készítettek töltött káposztát. Ilyenkor derült ki az is, hogyan sikerült a hurka és kolbász. Mindegyik fajtából sütöttek és ezeket kóstolgatták savanyúsággal, fehérkenyérrel. Sült és rántott húsok is kerültek a tányérokra. Desszertnek kompótot, fánkot, diós- mákos süteményeket kínáltak. Kedélyes beszélgetések, kártyapartik, harmonikazene és dalolgatás – no meg bor és pálinka – mellett pihenték ki a nap fáradalmait. A késői órákban pedig számítani lehetett a „maszkások” érkezésével is. Mókásan felöltözött, arcukat álarc mögé rejtő falubeliek jelentek meg és különböző vicces mondókákat mondtak, csínyeket követtek el, ugratták a jelenlévőket, elmesélték az aznapi disznóvágást saját szemszögükből. A szórakoztatásért cserébe pedig a velük hozott vesszőre „disznóságokat”, fánkot, kalácsot tűztek nekik a háziak.

◊

Illusztráció:

Fortepan/ Adományozó: Fortepan