A 2. Világháború után a háztáji, családi gazdaságokban ismét és még mindig tartottak disznót vágásra. Kényszerű szünet az 50es években volt, amikor engedély nélkül tilos volt a házi vágás, és a hús egy részét be kellett szolgáltatni. A 60as években ismét elterjedt és kb. a 80as évekig a hagyományos módon történt faluhelyen a disznóölés. Nagy „technológiai” változást hozott, hogy megjelentek és elérhetővé váltak a fagyasztó ládák és szekrények. Ezzel lehetővé vált a friss hús lefagyasztása, és megváltoztak az arányok a disznóhús feldolgozásában. Modernizálódtak az eszközök is: elektromos húsdaráló, gázos pörzsölő, gázon való abálás és zsírszalonna kisütés. És a disznót már elbódítva szúrták le…. A 90es évektől a termelőszövetkezetek megszűnésével, a kisgazdaságok visszaszorulásával megszűnni látszik a sertések házi tartása. Ritkulnak a disznóvágások a családokban, sokszor hizlaldából vásárolt disznót dolgoznak fel. És terjed egy másik jelenség: Tájházak, egyesületek, hagyományőrző körök kínálnak szervezett disznóvágásokat hagyományőrző, ismeretterjesztő, szórakoztató céllal. Sőt, megjelenik a „csapatépítő disznóvágás” is, amit vállalkozások kínálnak érdeklődő cégek munkatársainak. A legnépszerűbb termékekre önálló rendezvények épülnek, mint pld. a kolbászfesztiválok, kolbásztöltő versenyek, toros partik, Fekedi Stifolder Fesztivál. Az eseményt fotózzák, filmre veszik, kommentálják és megjelenik a Világhálón. Egyre inkább átértelmeződik, és egyre messzebb kerül attól a funkciótól, miszerint az alapvető élelmezést és létfenntartást jelentette egykor a családoknak.

FEKEDI STIFOLDER & FESZTIVÁL

Forrás: Youtube

◊

Illusztráció:

https://fekedistifolder.hu/wp-content/uploads/2017/06/stifi_90-1.jpg