Úrnapja tíz nappal követi Pünkösdöt a katolikus egyház ünnepkörében. Fő eseménye a körmenet, amelyen körülhordozzák az oltáriszentséget. A körmenet útvonala mentén négy oltárt állítanak fel, ahol a menet kis időre megáll egy rövid szertartásra, evangélium-éneklésre és áldásra.

Kötelező – piros betűs – ünneppé 1264-ben IV. Orbán pápa tette földije, Lüttichi Szent Julianna kérésére. Az apáca látomásai nyomán azt állította, hogy a liturgikus évből még hiányzik az Oltáriszentség ünnepe. A pápa épp Orvietóban időzött, amikor hírül vitték neki, hogy a közeli Bolsenában az ostya a pap kezében úrfelmutatáskor vérezni kezdett. Ez a bolsenai csoda kínálta az alkalmat, Úrnapja egyházi ünnepkörbe való beiktatására, amivel a pápának maga felé hajlott a keze, hiszen így saját nevét is fényesebbé tette.

IV. Orbán halála után az ünnep ismét háttérbe szorult, csak Germánia néhány egyházmegyéjében és Magyarországon (1271) fogadták be. V. Kelemen a vienne-i zsinaton 1311–12 ismét felhívta a figyelmet az Úrnapjára, s ettől kezdve az ünnep gyorsan elterjedt, s évszázadokon át az egyházi év legnagyobb ünnepei közé tartozott.

Az oltáriszentség úrnapi körbehordozásának a néphagyomány a gonoszt, a betegségeket és a természeti csapást elűző erőt tulajdonított. Az úrnapi munkaszünetet szigorúan betartották.

◊

Illusztráció:

Budaörsi Bleyer Jakab Heimatmuseum. "Úrnapi fotó" Utoljára módosítva 2020-09-02.