1946-tól a kollektív bűnösség elve alapján közel 250 ezer magyarországi németet telepítettek ki, űztek el otthonából, és marhavagonokban a szétbombázott Németország területére szállították őket. Ezzel két évszázad alatt kialakult közösségek is felbomlottak, szokások tűntek el. Magyarországon a szocializmus építéséhez az államvezetés nem tartotta kívánatosnak a vallásos tevékenységek gyakorlását.

Így többek között a virágszőnyeg készítés is szinte teljesen megszűnt. Amikor a hívek csak titokban gyakorolhatják vallásukat, félnek a hátrányos megkülönböztetéstől, nyílt üldöztetéstől, akkor nem lehet látványos szőnyegeket szórni és vallási szertartás keretében nyilvánosan végigvonulni az utcán. Kivételek persze mindig is voltak/vannak.

A rendszerváltás utáni években, 1989 után sem lett az úrnapi körmenetnek országosan, egész faluközösségeket érintő jelentősége, leggyakrabban a templomkertben zajlik, itt építik fel a legelszántabb hívek a díszes oltárokat. A virágszőnyeg készítés szimbolikus méretűre zsugorodott a két világháború közötti időszakhoz képest. Szinte mindenütt, mint pld. Budaörsön és Budakeszin a katolikus templom körül történik.

A kitelepített német családokat viszont új hazájukban – legalábbis a nyugati szektorban – nem korlátozták vallásuk gyakorlásában. Sőt, számos olyan esetről lehetett hallani, hogy ők vezették be Baden-Württemberg tartomány több településén – Künzelsau, Klein-Bottwar, Marbach am Neckar, Ludwigsburg, Oftersheim bei Schwetzingen, az úrnapi virágszőnyeg készítését. Ez a dekorációs elem sok helyütt újdonság volt és szinte szenzáció számba ment. Az Úrnapjára való készülődés közelebb hozta az embereket egymáshoz – a helyieket és a betelepítetteket, sőt a különböző vallásúakat is.

◊

Illusztráció:

Budaörsi Bleyer Jakab Heimatmuseum. "Úrnapi fotó" Utoljára módosítva 2021-06-07.