A mezei virágok szedését a lányok, asszonyok és seregnyi gyerek már Úrnapja előtt egy héttel elkezdték, kilométereket megtéve hegyen völgyön nap mint nap. Ha megkérdezték tőlük pld. Budaörsön, hogy mit csinálnak, vidáman felelték: „Buschnbrockn zum Wegerlstraatog!” (virágot gyűjtünk a virágszóráshoz).

A budaörsi származású Michael Ritter így emlékezik meg ezekről a napokról: „Mindent gyűjtöttek, ami színes volt: margarétát, boglárkát, vadrózsát, búzavirágot, vörös pipacsot („Klatschmohn”), de vadnövények leveleit is szívesen összegyűjtötték. … A virágoknak csupán a fejét törték le, mert a virágszőnyeghez legtöbbször csak a virágfejek voltak szükségesek, a szár és a kocsány helyben maradt, így kevés kár keletkezett bennük.” Fajtájuk és színük szerint külön válogatva „mindezt a pompát aztán a pincében papírra terítve őrizték, hogy az ünnepig friss maradjon. A búzavirágot és a margarétát néha szárral együtt gyűjtötték, hogy koszorút („Kranzl”) fonjanak belőlük. Ezt a munkát azokban a házakban végezték, amelyek előtt Úrnapján kápolnát állítottak. A kápolnák minden évben ugyanazon ház előtt álltak. A koszorúkötés több napot is igénybe vett, mert egy kápolna díszítésére több száz darabra is szükség volt. … Ezért más házaknál is segítettek, és a kész koszorúkat leadták.

A kápolnát egy mintegy három méter mély faállvány képezte, amelynek szélessége két méter, magassága mintegy 2,50 méter lehetett. Hátsó fala, amelyet a házhoz támasztot¬tak, színesre festett deszkákból állt. Az elülső részén egy mintegy 25 cm széles keret volt, mely fölé keresztet helyeztek el. Ezt a vázat már néhány nappal az ünnep előtt a ház elé állí¬tották.”*

* Michael Ritter: Egy naptári év szokásai Budaörsön (Budaörs, 1996)

◊

Illusztráció:

Budaörsi Bleyer Jakab Heimatmuseum. "Úrnapi fotó" Utoljára módosítva 2020-09-02.