A szüreti mulatság hagyományosan az aratóünnepek sorába tartozott. Bortermő vidékeken a szüret befejezése utáni vasárnapon rendezték meg. A mulatságon a fiatalságé volt a főszerep, ők szervezték meg a településeken az ünnepi felvonulást, este pedig bál volt a település kocsmájában.

Némelyik németek lakta településen átvették a magyar mulatságok szokásrendjét: magyaros népviseletbe öltözött párok hajtottak végig feldíszített hintókon, lovaskocsikon a településen. Előttük huszárok, betyárok és csikósok lovagoltak, az utolsó hintóban a „bíró” és a „bíróné” ültek – egy fiú és egy lány – akit erre a napra neveztek ki. A menet fontos szereplői a tolvajok és csőszök, akik szórakoztatták a közönséget, ugyanakkor bemutatták az egykor nagyon is jellemző szerepvállalásukat a szüretből. Voltak fiúk, akik kormot kentek az arcukra és ijesztgették, ugratták a lányokat – és kicsit összekormozták az ő arcukat is.

Németkéren a kisbíró is a menettel tartott, bizonyos helyeken megállt és felolvasta az elmúlt esztendő legviccesebb, legérdekesebb eseményeit. Senkit sem kímélt!

Dunabogdányban pld. a következő módon nézett ki a menet: egy feldíszített kocsira („Leswagn”) feltettek egy nagy kádat és más szüreti kellékeket. A kocsi mögött haladtak a népviseletbe öltözött puttonyosok, szüretelőasszonyok és szőlőcsőszök. A menet legnagyobb látványossága egy óriási szőlőfürt volt („Riesenwaipe”), amit négy erős legény vitt két rúdon a vállán. Az óriásfürtöt a legszebb, legnagyobb fürtökből rakták össze, ember nagyságú és tetemes súlyú volt. A menet a kocsmába vonult és ott a táncterem közepén felakasztották, majd éjfélkor elárverezték. A terem még számos szőlő girlanddal volt feldíszítve, amikből a legények tánc közben lopni próbáltak. Akit a csőszök tetten értek, annak büntetést kellett fizetnie. Ez a nap az öröm és felszabadultság ünnepe volt.