Már a kezdetektől fogva sem kizárólag bor készült a szőlőből.

A szegény ember a tőkéről csipegette az érett fürtöket, illetve teljes értékű ételként a főtt ételek helyett, forró nyári napokon kenyérrel és olajos magvakkal (mogyoróval, dióval vagy mandulával) fogyasztották. A csemegének való szőlőfürtöket kökényágra, falécekre, rudakra függesztve vagy zsúpszalmára fektetve tárolták a kamrában vagy a padláson télire.

A főváros és nagyvárosok közelében a friss csemegeszőlők piacon való eladásából külön jövedelemhez juthatott a család. Budaörsön pld. ennek nagy hagyománya volt: a szőlőtermelők egy részének ún. szőlőszobája („Weinbeer-Stube”) volt, ahol a jól eltartható, erre alkalmas szőlőfajtákat rudakra, állványokra („Kraxn”) akasztva tárolták. Rendszeresen fertőtlenítették a helyiséget, szellőztették és leszedegették a romlott szemeket. Így sokszor még karácsony utánig, akár márciusig is eltartották a fürtöket. Budaörsön ez a szőlő a Csiri-csuri volt, amit az egész országban csak itt és Törökbálint határában termesztettek.

A mazsola szőlő fogyasztása az országot elfoglaló törököknek köszönhető, akik tartósítási módszerként behozták a Kárpát-medencébe a gyümölcs- és a szőlőaszalást. Ehhez a kisázsiai apró magvú fajtákat is elterjesztették. Egyébként az asszonyok már a szüret idején felkötött kötőjükbe összegyűjtötték a darázs csípte, összeaszalódott szőlőt, amit leszemeztek, mustban megmosták, kiterítették egy deszkára, esetleg papírt tettek a kemence tetejére, és ott szikkadt meg.

Megpróbálták a mustot is megőrizni, ennek egyik legegyszerűbb módja volt, amikor egy erős falú, 15-20 literes hordót félig töltöttek tiszta és még forrásnak nem indult friss musttal. Utána 2 dkg szalicilt tettek hozzá, majd a hordót teljesen teletöltötték musttal és jó erősen ledugaszolták. Nyolc nap múlva üvegekbe esetleg hordóba fejtették. Olyan helyen kellett tartani, ahol nem indul be az erjedés. Különösen asszonyok és gyerekek fogyasztották, lakodalmakon, ünnepeken kínálták.

A budaörsi borok jól bírták a szállítást és a házasítást, kedveltek voltak mint folyóborok is. És Budaörsön indult meg az első magyar pezsgőbor gyár 1852-ben a Frank-tanya épületében Hölle János Márton vezetésével. A francia módszer szerint gyártott pezsgőboraik gyakran kaptak díjakat nemzetközi kiállításokon.