Kecskemét legrégebbi, ma is álló építészeti emléke. A város patrónusának, Szent Miklósnak szentelt templom első írásos említése 1475-ből származik, de régészeti feltárások alapján a 14. század második felében épült, hajóját a 15. században meghosszabbították, ekkor jött létre a ma is látható poligonális szentély. Ebben az időben építették hozzá az eredetileg sekrestyeként használt Szent Anna-kápolnát. Ugyanekkor keríthették fallal az 1777-ig temetőnek is használt templomudvart, majd valamikor a 15. század második felében megépítették a cinterem osszáriumát a tízévente exhumált csontok tárolására, erre építették 1698-ban a Szent Mihály-kápolnát, mely 1796-ig állt fenn, ma alapfalai láthatóak a templom melletti romkertben. 1543-tól a katolikus és a református felekezetek megosztva használták. 1644-ben került a ferences rend gondozásába (innen ered a Barátok temploma elnevezés), ők építették a kolostorépületet is, amely jelenleg a Kodály Intézetnek ad otthont. 1678-ban oly mértékben leégett a templom, hogy gótikus boltozatával együtt más részeit is lebontották az 1681–1689 közötti felújításkor, majd a 18. század végén nyerte el az épület mai, késő barokk jellegét, amelyet valamilyen szinten érintett az 1819-es tűzvész utáni átalakítás.

A templombelső 19. századi kifestése feltehetően az 1911-es földrengés után tűnt el, máig megmaradt fő díszei a barokk architektúrájú oltárok, melyek közül a diadalív két oldalán elhelyezkedőket eredetileg a – Nagytemplomot is ékítő –budai Falkoner József Ferenc festette 1792-ben. A ma látható oltárképek viszont későbbiek, 1933-ban festette Prohászka József, ugyanekkor ifj. Fundschler Móric barokkos jellegű figurális freskókat alkotott a hajó boltívmezőibe és a szentély boltozatára, míg a fennmaradó felületeket architektonikus díszítéssel látta el. Ezt a teljes kifestést semmisítette meg az 1969–1970-ben Bardon Alfréd tervei alapján készült szocreálnak mondható díszítés, mely ma már szintén nem látható. Az udvarban található Lourdes-i sziklakápolnát a 1931-ben építették, és valódi kultuszhellyé vált, ekkor állították fel a templomkerítés kapunyílásaiban Tiringer Ferenc neorokokó kovácsoltvas kapuit is. A kerítés külső oldalán 1790-ben állították fel a kálváriát, melynek ma már eredeti darabja csak az Imre Gábor által 1943-ban újrafaragott korpusz alatti purgatórium-relief.