A helyi lutheránusok 1791-ben kapták meg az önálló gyülekezetté válás jogát. Akkoriban épült a mai templom helyén imaház, lelkészlakás és elemi iskola, amelyben Petőfi Sándor a betűvetést tanulta. A templom alapkövét 1862. július 9-én tették le, terveit Ybl Miklós készítette a romantikus historizmus félköríves stílusában (Rundbogenstil), mely jelen esetben neoromán építészeti elemekkel is kiegészült. Centrális elrendezésű, görögkereszt alaprajzú, négy oldalán egyforma kiképzésű épület, visszafogott külső megjelenését ívsoros és vakárkádos párkányok, szintén vakárkádos kiképzésű attikafalazás, félköríves ablaknyílások jellemzik. Központi terét négyezet alkotja, tetején huszártoronnyal, négy sarkán 1902-ig fiatornyokkal. Belső tere puritán, három oldalán öntöttvas oszlopokon álló karzatokkal, 1866-ban készült oltára a korabeli zsinagógák tóraszekrényeire emlékeztet, szószéke a korábbi imaházból származik, orgonája 1928-ban készült. Utcai homlokzatát a 19. század végén egy üzletsorral fedték el, ennek 1984-ben történt lebontása és a templom újbóli megjelenése az utcaképben Kerényi József építész érdeme.