Kecskeméten 1801-ben alakult meg az első izraelita hitközség, melynek lakóházból kialakított városközponti imaterme helyett, a templomépítési tilalmak ellenére, 1817–1818-ban épült fel az első zsinagógájuk, amely még ma is látható a neológ zsinagóga melletti udvarban. Az egyre szaporodó zsidóság miatt Fischmann Simon Henrik főrabbi kezdeményezésére és ifj. Zitterbarth János tervei alapján 1864–68 között (a belső díszítéssel és berendezéssel 1871-ben végeztek) felépült zsinagóga az ún. „zsidó templomok” egyik kiemelkedő példája. A megreformált, neológ irányhoz kötődő zsidók épületikonográfiai megfontolásokból átvették a legnépszerűbb hosszanti elrendezésű katolikus templomok bizonyos elemeit – térrendszerét, reprezentatív külső kiképzését, gazdagon díszített belső tereit. S hogy illeszkedjen a város többi templomához ehhez is egyetlen, igaz 55 méter magas, tornyot építettek. Az 1911-es földrengés után addigi hagymakupoláit Baumhorn Lipót lótuszbimbó alakúakra cserélte több más átalakítás mellett. Belső tere egykor monumentális hatást keltett a kétoldali háromszintes karzatokkal, melyeket vékony öntöttvas oszlopok tartottak és a főhajó nyílt terével, melynek végében állt a tóraszekrény. A II. világháború végét a helyi zsidóság nagy része nem érte meg, a megfogyatkozott hitközség az épület eladása mellett döntött. Sokáig raktárként funkcionált, lebontása is felmerült, ahogy ez más zsinagógákkal is megtörtént. Végül Kerényi József építész mentette meg; az újonnan építendő Tudomány és Technika Háza helyett a zsinagógát tették alkalmassá e funkció befogadására Udvardy Lajos belsőépítésszel és Letanóczki Gyula statikussal, művük 1974-re készült el. Ennek ára viszont az egykor gazdagon díszített belső tér nagy részének megsemmisítése volt, melyből csak az előcsarnok és a földszint vasoszlopai maradtak meg.