1708-ban 26 görög kereskedő egymás támogatásáról írt szerződése hívta életre a „kecskeméti görög compániát”, amely gazdasági és kulturális szervezet volt egyben. A magyarországi görög diaszpóra kecskeméti tagjai, Nyugat-Makedóniából származtak. Imaházuk, temetőjük már a kezdetektől volt, s az első nemzedék papjai görög monostorokból érkezett szerzetesek voltak. 1824–1829 között Fischer Ágoston helyi kőművesmesterrel építtették fel homlokzati tornyos, klasszicizáló, de tömegében későbarokk templomukat. Előtérként szolgáló dongaboltozatos toronyaljában 19. századi görög sírkövek. Belsejét tekintve apszidiális, síkmennyezetes teremtemplom, kifestése a 19. század végén, 20. század elején történt. Ikonosztázionját (képfal) Pádits Péter miskolci fafaragómester készítette 1828-ban. Az ikonfal 3 képsorba rendeződik, rajta összesen 32 olajjal festett ikon található, melyek többsége a 19. század második feléből való, az alapképsor nagyméretű, s a többitől eltérően vászonra készült festményei a 20. század elején készültek. A kecskeméti görög közösség folyamatosan fogyott, a II. világháború után sokáig kérdéses volt az épület jövője, végül 1962-ben felújították, már ekkor felmerült múzeummá alakításának ötlete, ami később meg is valósult.