Beck Ö. Fülöp (1873-1945) terve alapján készült Körmöcbányán a Magyar Királyi Pénzverő Hivatal üzemében, 1896-ban. A későbbi híres szobrász- és éremművész iparművésznek készült a budapesti Iparművészeti Iskola ötvös szakán 1888 és 1893 között, 1894-ben a Kereskedelemügyi Minisztérium ösztöndíját elnyerve a párizsi École des Beaux-Arts tanulója lett. Huszonhárom évesen, az Ezredéves Országos Kiállítás díjérmeivel vált viszonylag ismertté, így terelődött érdeklődése a szobrászat és éremművészet felé. Ezen fiatalkori művein még határozottan érződnek a Párizsban tanult kompozíciós formák és ábrázolási stílusok. A régi mesterek módjára maga faragta kőszobrait, s érmeinek negatívját is saját kezűleg véste.

A kiállítás Millenniumi nagy érme a hivatalos megfogalmazás szerint azoknak járt, „akik saját szakmájukban rendkívüli haladást mutattak, az előállítás terén kiváló érdemeket szereztek, kiállított tárgyaikkal a kiállítás becsét és fényét növelték.” Az itt bemutatott érmet a VI/B csoport Szőlészet, borászat kategóriájában kitűnően kezelt boráért a Kecskeméti telep, vagyis a Kecskeméti M. Kir. Állami Szőlőtelep kapta, melynek egykori központja a mai Miklóstelepen áll. Az eredetileg „Miklós” szőlőtelepet az 1875-től induló filoxéravész hívta életre.

A filoxéra egy gyökértetű, amely Amerikából idegenhonos fajként kezdett óriási pusztításba az öreg kontinens szőlészeteiben. Ám hamarosan bebizonyosodott, hogy megfelelő homoktalajban nem él meg a kártevő, így a probléma megoldására 1879-ben létrehozott Borászati Kormánybiztosság érdeklődése a Duna–Tisza köze felé fordult, melyet Miklós Gyula (1832-1894) vezetett, aki hamarosan megtalálta a megfelelő területet Kecskemét határában, ahol 1884-ben avatták fel a kísérleti szőlőtelepet, ami hamarosan beváltotta a hozzáfűzött reményeket.