Szentirmai Rezső ötvös által 1925-ben tervezett, bronzlemezből gyártott díj az Országos Kézművesipari Tárlatok kitüntetése volt. Ahogy Dálnoki Kováts Jenő, az Országos Iparegyesület igazgatója A magyar ipar almanachjában megfogalmazta: „A mester szó, mint az alapos szakismeret és munkában hagyományos lelkiismeretesség jelzője és a koszorú, mint a tudás csúcsának a kiválóságnak szimbóluma, társulnak a „koszorús mester“ címben s így világos kifejezői azoknak az előfeltételeknek, amelyek a legtiszteletreméltóbb cím elnyerését lehetővé teszik.” Az alkotóról keveset tudunk, az 1935-ös Művészeti lexikonban ennyi áll róla: „Budapest 1885. U. o. az iparművészeti iskolában Hibján Samu osztályán tanult, azután mestere, majd Herpka Károly ötvösműhelyében dolgozott. Budapesten önállósítva magát Sz. készítette Vaszary Kolos v. hercegprímás egyik nyakláncát, a kocséri templom úrmutatóját stb. Ezüstkoszorús mester.”

Tiringer Ferenc az 1925-ös tárlaton bemutatott tárgyaival érdemelte ki az aranyérmet és az ezüstkoszorút: „nemcsak a gyakorlati életben használatos vert és kovácsoltvasárukat mutatja be igen ízléses kiállításban, különösen remekművű kilincseket és zárcímeket, hanem iparművészeti termékeivel is megmutatja, hogy megérdemelte a kecskeméti ipartestület bizalmát, amely őt erre a kiállításra kiküldötte. József főherceg és Auguszta főhercegasszony tetszését különösen a XIII. Leó pápáról készített nagyarányú művészi fémdombormű nyerte meg.” (Kecskeméti Lapok, 1925.08.19.) Ezzel kapcsolatban a szakirodalom Pereházy Károly 1975-ben, a Műemlékvédelemben megjelent cikke óta téved, ahol a kecskeméti gőzfürdő kapujához köti az elismerést, az viszont csak 1929-ben készült el.

Az aranykoszorút Tiringer Ferenc (ekkor már az ipartestület alelnöke) az 1928. évi Országos Kézművesipari Tárlaton nyerte el az első világháborúban elesett és eltűnt ipartestületi tagok bronzból kovácsolt emléktáblájával, melyet Tóth Gyula tervezett és a kecskeméti Iparos Otthonban állt. Az alkotás a II. világháború után eltűnt, az aranyozott koszurú erősen sérült állapotát is a háborús körülmények indokolják, feltehetően fosztogatók tépték darabokra.

A díszdobozban lévő ezüstkoszorút Sághy Imre kovácsmester nyerte el az 1937-es tárlaton édesapjával, Sághy József bognármesterrel együtt, közösen készített remekmívű kocsijukért cserébe.