Beck Ö. Fülöp (1873-1945) terve alapján készült Körmöcbányán a Magyar Királyi Pénzverő Hivatal üzemében, 1896-ban.

A budapesti Városligetben 240 pavilonban rendezett Ezredéves Országos Kiállítás szervezői Magyarország szellemi és tárgyi értékeit két fő csoportban kívánták a közönség elé tárni. Az első a Történelmi Kiállítás, a második a Jelenkori Kiállítás nevet viselte. Utóbbi húsz csoportra tagolódott a képzőművészettől a néprajzig. A kiállítás tisztán nemzeti jellegű volt, mivel a szervezéskor rögzítették az alapelvet: a kiállításon csak azt állíthatták ki, amit a magyar korona területén termeltek vagy készítettek. Az volt a cél, hogy ne csak a fejlődés, de a hiányosságok is látszódjanak – ezek megszüntetésére buzdítva egyszersmind. A kiállításra érkezett közel 900 kiállító mintegy 20.000 tárgyi tételét láthatta a nézőközönség.

A közreműködők érmét azoknak ítélték oda, „akik a kiállítás kivitelezése során jelentékeny, kitüntetésre érdemes részt vállaltak.” A kereskedelemügyi miniszter által adományozott érmeken belül a 2. A történelmi főcsoportban kapta az itt bemutatott érmet Kecskemét város közönsége, mivel számos különlegességet mutatott be a főcsoporton belül, ezek közül kiállítási érmet nyert a református templom és a katolikus plébániatemplom kincstára, elismerő oklevelet kapott a református kollégium, a ferences kolostor, a városi múzeum, Koritsánszky János és Kecskemét város közönsége. A város számos magánkiállítóval jeleskedett ezen alkalomból, akik közül sokan nyertek díjakat és egyéb kecskeméti nevezetességeket is bemutattak: egy kecskeméti szárazmalom makettjét is láthatta a nagyérdemű, sőt bugaci pásztorkunyhót is rendeztek be a kiállításon.

A város bandériuma Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye bandériumával vonult a Szent Korona kíséretében a következőképpen: „Kecskemétről 9 lovas jelentkezett, kik teljesen a pest-pilis-solt-kiskun-vármegyei lovasok öltözéke és lófelszerelése szerint lesznek felszerelve. A különbség a két bandérium között csak az lesz, hogy a vármegyei banderisták tarsolyain és échabragneján a vármegye czimere lesz, a városi banderistákén pedig a város czimere, s ezenfelül a vármegyei bandérium a Vármegye lobogója alatt, — a városi bandérium pedig a város zászlaja alatt vonul fel. A bandériumot a főispán fogja vezetni.” (Fővárosi Lapok 1896.03.28.)