A bronzérmet Reményi József (1887-1977) magyar szobrász, érem - és plakettművész tervezte 1928-ban, eredetileg az akkor tartott Országos dalosversenyre készült, a m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter díjaként. Az érmet később az Országos Magyar Dalosszövetség is felhasználta megváltoztatott körirattal, így kapta meg a Kecskeméti Dalárda 1935-ben 75 éves fennállásának jubileumára. Kiegészítéseként a Budapesti Asztalos Segédek Önképző, Betegsegélyző és Temetkezési Egylet Dalárdájának lant alakú jelvénye is hozzátartozik, egy díszdobozban kerültek átadásra.

Reményi Iparművészetet tanult, majd Telcs Ede műtermében ismerkedett meg az éremművészet új francia stílusával. Olasz és németországi tanulmányai után itthon tanított iparművészetet, végül az Állami Pénzverő művészeti vezetője lett. Beck Ö. Fülöp és Telcs Ede mellett a magyar éremművészet egyik megteremtője. Művészetét bel- és külföldön egyaránt elismerték, számos kiállítása volt. Stílusára leginkább a modern klasszicizmus és szecesszió jellemző. Közel 900 érmet alkotott és számos forintérme tervezője.

A Kecskeméti Városi Dalárda 75 éves jubileumi koncertjét Budapesten a zeneakadémián adta Vásárhelyi Zoltán vezényletével. 16. századi kórusműveket adtak elő, valamint Kodály Zoltán egy évvel korábban az első Hírös Héten bemutatott szerzeményeit, a koncert végén a zeneszerző így gratulált a kórusnak: „— Ez a mai nap ismét azt mutatta meg, hogy a termő magyar erők a vidéken sarjadnak. Mint öreg vidéki, régen és sokat gondolkozom rajta, hogyan lehetne a főváros patologikus elbizakodottságát észre téríteni. Kecskemét ma újból bizonyságot hozott fel amellett, hogy a magyar életsúlypontja a vidéken van. Azt kell elérnünk, hogy egy nagy város legyen az egész ország. Most már közeledünk ehhez a célhoz, apró tüzek gyulladnak ki szerte az országban mindenfelé, a kecskeméti pedig már nem is apró tűz, hanem hatalmas lobogás, amelyet már a főváros tornyaiban is meglátnak. Önök jó úton vannak, de ne elégedjenek meg azzal, hogy Kecskemétet példaként emlegetik, hanem folytassák tovább ezt a példaadást. Ezt kívánom szívből mindnyájunknak.”